Első bejegyzésem egy valójában aktuális témakörrel foglalkozik: az érettségivel. Talán azért is választottam ezt a témát, mert engem is ugyanúgy érint, mint sok más fiatalt hazánkban és külföldön egyaránt. Egy hét múlva már mindenki túl lesz az első megpróbáltatáson - persze ez vajmi kevés nyugalmat kölcsönöz, mert a bonyodalmak több napon keresztül zajlanak. Szerves része az érettségi felkészülésnek egy bizonyos fajta szorongás. Ez az a pillanat, amikor a "még rengeteg időm van"- állapotból átkerülünk a "már csak ennyi időm van?!"- állapotba. Hogy miért? Több okból is. Először is a legtöbb ember lusta. Aki azt hiszi nem, az áltatja magát. Aki tudja, hogy nem, az még inkább. Hajlamosak vagyunk elbagatellizálni az előttünk tornyosuló adathalmazt. Másodszor pedig: egyik pillanatról a másikra irreálisan nagynak tűnik a követelés. Ennyi tudnivaló? Álljunk meg egy pillanatra és tegyük fel a kérdést: Voltaképpen miből is érettségizünk? Mit kell tudnunk, hogy érettek legyünk? A középiskolában tanultakból. Ez hány év? Változó, de minden esetben több mint háromról beszélünk. És a vizsga mégis csupán pár óráig tart. Fair ez a reláció? Szerintem cseppet sem. Nem mintha több napos vizsgákról álmodnék...egyáltalán miért kell érettségizni? Aki hülye és csak magolni tud, az hülye is marad. Érettségi bizonyítvány ide vagy oda. Aki okos, de lusta, az okos marad. Papír nélkül. Tehát összegezve: a hülyének papírja van róla, hogy okos, viszont az okos nem tudja igazolni, hogy valóban az. Ezért hát, a hülyék lázban égnek, hogy meglegyen a papírjuk, az okosok pedig azért izgulnak, hogy hitelesek maradjanak. Mit eredményez ez? Egy hatalmas káoszt. Határidők, feladatlapok és STASI kihallgatókként is remekül muzsikáló tanárok, professzorok. Ismerjük ugye a mondást: "Aki tudja, az csinálja. Aki nem, az tanítja.". Ha a kedves Olvasók között netalántán egy tanár most felhördülne és kikérné magának ezeket a kijelentéseket, megnyugtatom: Nem minden tanár ilyen. Vannak rosszabbak is. De azért néha akad egy derék okító, aki valóban a szívén viseli a nebulók jövőjét és egyszemélyes alfacsapatként akar áttuszkolni minket a célvonalon. Mi értük viseljük el az oktatás sötét bugyrait. Mert hiszen, sokkal több negatív oldala van, mint pozitív. A legbosszantóbb talán az értelmetlen tantárgyak gyerekes és nevetséges erőltetése. Mindenki számára van ilyen tantárgy. De mégsem bukhat meg belőle, hiszen ez, mint annyiszor halljuk "az általános műveltség része". És persze senki sem szeretne buta maradni. A hülyék titkolják, hogy azok. Az okosok egója pedig nem engedi, hogy efféle becsmérlő szavak érjék őket. Így aztán valahogy mindenki átmegy majd. Napok kérdése. Aztán megint egy hónap felkészülés, hiszen a szóbeli vizsgák jó későn vannak, hogy véletlenül se élvezhessük a tavaszt, mielőtt kitörne a kánikula. Természetesen bevállaljuk. Egy papírért. Némi ponthatárért, aki egyetemre akar menni. De leginkább azért, mert az Isten óvjon bennünket attól, hogy még egy évet ezen a helyen töltsünk el!

 

GG

Megosztás a facebookon